Ha a helymeghatározás kerül szóba, a legtöbben már nem jönnek különösebben izgalomba, hiszen már egy középkategóriás telefon is képes megmondani, hol is vagy. A helyzet (és a helyzetmeghatározás) mégsem ilyen egyszerű. Amint kikerülünk a navigációs műholdak látóteréből (például bemegyünk egy épületbe), oda a tudomány.

Az épületen belül helymeghatározás pedig nagyon kellene nekünk. Ma egy bevásárlóközpontban, pályaudvaron, szakmai vásáron, vagy repülőtéren hagyományos, esetleg digitális információs tábla jelzi mi hol helyezkedik el és ehhez képet mi hol vagyunk. (Sokszor persze az „Itt áll most” piros korongját sem könnyű megtalálni.) A táblától elszakadva csak memóriánkra és térérzékünkre hagyatkozhatunk, ami gyakran komoly gondokhoz vezet. Ha viszont valamilyen sikerül pontosan meghatározni az egyes emberek helyét, már „csak”egy mobil alkalmazást kell készíteni, aminek segítségével könnyedén meghatározható a legközelebbi kijárat, a keresett stand, vagy a mosdó helye.

Más csábító lehetőségeket is kínál a belső pozíciómeghatározás. A felhasználó helyzete (koordinátái) kitűnően összeköthetők valamilyen előre meghatározott tartalommal. Az ilyen helyfüggő tartalmak felhasználási lehetőségei az idegenvezetéstől a reklámig szinte végtelen.

Melyik az igazi?

Mindezek utánérthető, hogy sokan keresik az „igazi’ megoldást. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években több, a belső pozíciómeghatározást (IPS) segítő technológia is felbukkant, ugyanakkor egyiknek sem sikerült domináns pozíciót szereznie a piacon.

Sok érv szól a vezeték nélküli hálózatokon (Wi-Fi,Bluetooth, RFID) alapuló megoldások mellett.
A gyakorlatban ezek alkalmazhatósága nagyban függ az adott tértől és az ellátandó feladattól. A Wi-Fi jelek erősségének változása valóban alkalmas a helymeghatározásra, ugyanakkor egy ilyen rendszer pontosságát az adott térben elhelyezett Wi-Fi hotspotok száma határozza meg.

A Bluetooth előnye a rendkívül nagy elterjedtség, ugyanakkor ez a technológia sokkal inkább a közelség, mint a pontos pozíció meghatározására alkalmas. Ez is az oka, hogy a Bluetooh alapú terült meghatározást (geofencing) gyakran valamilyen más technológiával kombinálják. Ezek közül az Apple által is támogatott iBeacon leginkább az üzleteken belüli kommunikációban vált be, de nagyobb terekben a sok, kis energiával működő eszköz telepítése nehézkes és drága.

Pozíciómeghatározás a gyakorlatban

Mindezeket a korlátokat, nehézségeket is figyelembe kellett venni, amikor a BIG FISH az egyik legnagyobb indiai nemzetközi repülőtér pozíciómeghatározó rendszerének fejlesztésére kapott megbízást. A feladat nem mindennapos, hiszen egy építészeti megoldásaiban és méreteiben egyaránt impozáns repülőtér 750 hektáron elterülő 5 terminálja az a terület, ahol a pozíciómeghatározást meg kellett oldani.

Az óriási terület eleve kizárta a sűrűn telepített eszközöket igénylő technológiákat, így a BIG FISH mobilos csapata más megoldás mellett döntött. A kissé bonyolult nevű geomagnetikus eltéréseken alapuló beltéri pozíciómeghatározás lényege, hogy az épületekbe beépített fém elemek, illetve elektromos hálózatok „eltérítik” a föld normális körülmények között állandó mágneses erőterét. Ha ezeket az eltéréseket feltérképezzük, állandó, az adott épületre jellemző vonatkoztatási rendszerhez jutunk. Ennek segítségével a helymeghatározás számára stabil viszonyítási rendszer alakítható ki.

Szerencsére a fejlesztőknek nem kellett mindent nulláról felépíteniük. A projekt során a BIG FISH
a téma legismertebb szakértőjével, a finn IndoorAtlas céggel dolgozott együtt. A magyar szakemberek a finn cég eszközeit használva hozták létre a repülőtér belső tereinek részletes,szintenkénti, webes térképét, majd ezeken a speciális térképeken jelölték be a mágneses tér csak erre a térre jellemző eltéréseit. Végül ez után a rendkívül munkaigényes, csak a helyszínen elvégezhető felmérés, a repülőtér geomagnetikus térképének elkészülte után kezdődhetett el a „tényleges” fejlesztői munka, a megrendelő által igényelt alkalmazások programozása és azok összekötése a megfelelő (virtuális) pontokkal.

A terület bejárása, az információk gyűjtése és rögzítése nagyon munkaigényes és belátható időn belül nem is automatizálható. Az alkalmazott módszer óriási előnye viszont, hogy nem kellett semmiféle eszközöket telepíteni – ekkora területre a legolcsóbb eszközök elhelyezése is vagyonokba került volna – , nincsenek telepítési és karbantartási költségek. Az elkészült geomagnetikus térkép időtálló, ahhoz igény szerint később is újabb mobilos alkalmazások illeszthetők.

Bár a fenti példa is jól illusztrálja, hogy léteznek már működő, rendkívüli körülmények között is alkalmazható megoldások, jól látszik, hogy a zárt térben alkalmazott pozíciómeghatározás (IPS) csak most kap igazi lendületet. Várható, hogy a látványos sikerek hatására egyre több megrendelő kezd majd ilyen megoldásokban gondolkodni, ami viszont kedvezően hat majd a fejlesztőkre. Izgalmas évek következnek.